Home 2. Paradigmaváltás
News
Paradigmaváltás vagy reform?

 

2. rész: Az FNA-nak egy másik alapgondolata, hogy a jelenlegi rendszerszintű társadalmi-, gazdasági problémáink a termelési és fogyasztási paradigmákból adódnak és ezek újraértelmezése nélkül problémáink kezelhetetlenek. Lássuk mik ezek a paradigmák?

 

A MUNKA

Ma még mindig azt gondoljuk, hogy azért dolgozunk, hogy jövedelmet szerezzünk. Valójában az emberi lét lényege, hogy a világot és magunkat tevékenységünkkel alakítsuk és egymást segítve közösen fejlesszük. Minden emberi termelő, alkotó és másoknak vagy önmagunknak elégedettséget okozó tevékenység munka, akkor is ha értéke nem forintosul. Az emberi tevékenység fontos része a generatív munka, vagyis ami az emberiség fennmaradását biztosítja (pl. a gyermeknevelés, a beteg és/vagy az idős hozzátartozó ápolása), a civil és politikai szervezetekben végzett társadalmi munka, de a kreatív, művészeti tevékenység is idetartozik. Ezek nem önérdekből végzett munkák, hanem ezzel a közösség számára valamit visszaad az ember, mert érzi, hogy a közösségtől is kapott. Ez az alapja az emberiségnek, mint együttműködő közösség fennmaradásának, az egymásért vállalt szolidaritás kifejezésének. Ha ezt nem értékeljük megfelelően, akkor mi lesz ebből a társadalomból? Ha a mai ökonomizált és elidegenített munkában nem tudja az egyén a munka generatív értelmét megélni, akkor társadalmi munkát vállal. Ezt ösztönösen teszi, belső lelki motivációból. Tehát a társadalmi munka a nem kielégítő, értelmet nem adó munkából következik.

a) A munka értelme: Humanisztikus szempontból a munka fogalmának egy másik kategóriája, a munka értelme egyre fontosabbá vált. A probléma az, hogy a munka értelmét inkább gazdasági szempontból vizsgáljuk, pedig ez mindig az egyén felől határozható meg. Vagyis ahogy megélem a munkámat, abban van az értelme és ez egyénenként változik. A munka értelme nem csupán gazdasági hatékonyság kérdése, hanem egyéni megélésből is adódik. Ha kézzel szeretek mosogatni és nem géppel, akkor nekem a kézi mosogatásnak is van értelme. Ma a munka értelmét sajnos csupán gazdasági hasznosság oldaláról vizsgálják és az egyéni szempontokat elhanyagoljuk. Az egyénnek a mai gazdaságban alárendelt szerepe van.

b) A munka fogalmának kategóriái: A munka fogalmát az emberiség történetében mindig két fontos kategória határozta meg, a gazdasági ”szükségszerűség” és az egyéni, a szubjektumból fakadó ”szabadság”. Munkára szükség van társadalmi és egyéni szinten is, de szabadság nélkül  a munkás könnyen rabszolgává válik. Ma a szabadság fogalmát a munkán kívül, szabadidőben keressük, a munkától leválasztottuk. Viszont az ember számára értelmet adó, örömteli munkában a “szükségesség” kategóriáját a “szabadság” kategóriájától nem szabadna szétválasztani.

c) A munkaerő mint áru: Ma az emberi munkát árunak tekintjük, amit a dolgozó elad a munkaadónak és ezért az élőmunka költségként jelenik meg a termelésben, pontosabban az egyre magasabb nyereségért folyó versenyben. A munkaadó célja, hogy a munkát a lehető legolcsóbban kapja meg és ezért a dolgozót kiszolgáltatott viszonyban kell tartani. A munka, mint áru akkor lenne megfizetve rendes árában, ha az ember szabadon dönthetne, hogy el szeretné-e adni a munkaidejét vagy nem. Sajnos ma az egzisztenciális kényszer miatt ez a döntési szabadság nem lehetséges, ez csak az FNA bevezetése esetén valósulhatna meg. Enélkül szabad munkaerőpiacról beszélni abszurditás, mivel ma a munkámat muszáj eladnom, hogy az alapvető szükségleteimet kielégítsem. Azt is mondhatjuk, hogy a mai munkaerőpiac inkább „bérrabszolga-kereskedelem“ és nem szabadpiac.

 

d) A munka lélektana: Fontos felhívni a figyelmet a munka szociálpszichológiai törvényszerűségeire is. Ez munkapszichológiai összefüggésben a Work-Life balance”kategóriában fogalmazódik meg. A munka értelme nem más mint a munka és élet egymásba való feloldódása. Jelenleg az ökonómiai kényszer miatt ez szétvált és depressziós betegségeket, burn-out (kiégés) szindrómát okoz.

 

e) A munka és demokrácia: Az FNA a munkát humanizálná, a demokrácia elvét a munkahelyekre kiterjesztené. A főnök-beosztott viszonyát alapjaiban változtatná meg, mert a munkavállaló kiszolgáltatott viszonyát egyenrangú helyzetbe hozná, a bértárgyalási pozicióját azonos szemmagasságba hozná. Emellett a társadalmi részvételiséget is jobban kibontakoztatná, és ezzel egy új, egészségesebb, emberibb viszonyok alakulnának ki a gazdaságban is.

 

A GAZDASÁG

 

Mi a gazdaság feladata? A javak előállításán túl új munkahelyek teremtése? Sokan ezt gondolják. Ez a közgazdasági gondolkodás a hangsúlyt az állandó növekedésre helyezi. Valójában a gazdaság feladata az emberi szükségletek kielégítése, és nem újabb (csak a növekedési kényszerből fakadó) igények felesleges generálása, és azok kielégítése. Ma a gazdaság nem több munkahelyet akar és tud teremteni, hanem nagyobb profitot akar termelni. Tehát a magasabb nyereség érdekében ma a munka egy a csökkenthető költség és a racionalizálások, átszervezések, kiszervezések áldozatává válik.

 

a) Termelés-fogyasztás-adózás: A máig meghatározó és uralkodó közgazdasági elméletek, mint a klasszikus liberális közgazdaságtan (Adam Smith), a neoklasszikus közgazdaságtan (osztrák iskola, Friedrich von Hayek vagy Ludwig von Mises), a neoliberális (Milton Friedman), a monetatív vagy akár a keynes-i közgazdasági elméletek a kapitalista termelésben jelentkező és állandóan visszatérő krízisekre nem tudtak kielégítő választ adni. Ezek a krízisek ciklikusan ismétlődnek. Ez a termelési-fogyasztási-adózási logika negatív visszacsatolási (egy saját magát felerősítő zárt folyamat) jelenségével magyarázható. Vagyis, a növekvő termelékenység mellett kevesebb munkahelyre van szükség, ezzel kevesebb adózó ember lesz foglalkoztatva. Mivel az adófizető egyre kevesebb az adókat növelni kell, hogy a rendszer ne boruljon. A magasabb adó alacsonyabb nettó fizetést jelent, ez kevesebb fogyasztáshoz vezet, ami kisebb termelést követel és ezzel még kevesebb munkahelyre lesz szükség. És ez a folyamat a kapitalista gazdaságban a történelem folyamán már többször spirálszerűen begerjedt, sok esetben társadalmi feszültségekhez és forradalmakhoz, háborúkhoz is vezetett.

 

b) A munkanélküliség: Tulajdonképpen csak azok munkanélküliek, akik a tőkéjük kamatjövedelméből képesek megélni. Akiknek nincs munkajövedelmük, azok jövedelem-nélküliek és nem munkanélküliek, mert az egzisztenciájuk biztosításáért folyamatosan túlélési harcot folytatnak. A hajléktalanok nem munkanélküliek, mert folyamatosan azért tevékenykednek, hogy ne haljanak éhen, télen ne fagyjanak meg. Tehát ezek az emberek az életük fenntartása érdekében tevékenyek, nem adózó és nem bejelentett munkát végeznek, azaz hivatalos értelemben munkát nem végeznek, jövedelmük se származik belőle.

 

c) Az önellátó gazdasági mentalitás: Ma a munkáról még az önellátó társadalom képe uralkodik. Ehhez még a pre-indusztriális munkaethosz tartozik, mikor az egyén saját magáért dolgozott, a saját szükségleteit kielégítette és a fölösleget elcserélte. A mai munkamegosztás alapú társadalomban nem magamnak, hanem mindig másoknak, a közösségnek dolgozom. Szükségleteink önellátása a globalizált gazdaságban lehetetlen, ezért a fogyasztást a jövedelemszerzésnek kell megelőznie. Csak akkor létezhetek és dolgozhatok, ha jövedelmem van. A fogyasztásommal megrendelem a gazdaságtól az árut és visszaigazolom, hogy arra a termékre szükség van. Az önellátó gazdasági tevékenységhez régen föld és eke kellett, a munkamegosztás társadalmában alapjövedelem kell.

 

d) Az adózás: Az önellátó termelésben a munkámat és annak eredményét, a jövedelmemet adóztatják meg. Ez régebben még normális is volt, mert az értéket inkább az ember és nem a gép termelte és fogyasztási cikkből hiány volt. A modern, munkamegosztó, kapitalista társadalomban az értéktermelés nagyobb része gépesítéssel és automatizálással történik, ami rengeteg élőmunkát tesz feleslegessé és a jövőben egyre többet fog kiváltani. Tehát értelemszerűen az adózást oda kellene terelni, amiből több van, a termékekre, a fogyasztásra és nem a munkára, amiből egyre kevesebb van.

 

A jövedelemadó problémája, hogy a mai termelésben az állam a gépi termelést támogatja, mert a gépi munka után járulékot és adót nem kell fizetni. A bérjárulékok és az értéktermelés folyamatában beszedett adók globális szempontból az igazságtalan adónemek közé tartoznak. Mivel az áruk árába bele vannak építve a bérjárulékok is, ezzel ezek az exporttal külföldre kerülnek, külföld fizeti meg. A magas német szociális ellátást az fizeti meg aki német termékeket vásárol. Fordítva a termékek árai sokszor azért is lehetnek olyan alacsonyak, mert alacsony szociális stanfdardú harmadik világbeli államokból származnak. A fogyasztási adóval, ha ez minden egyéb adót kiváltana az államok mindig a saját szociális rendszerüket finanszíroznák és ezért ez globálisan igazságosabb lenne.

 

A mai adózásban a megtizedelés mentalitása a középkortól napjainkig is fennmaradt és logikusnak tűnik, hogy akinek van attól kell elvenni. A megtermelt értékek újraelosztását viszont a fogyasztási adóval is lehet kezelni, mert minden ember fogyaszt. A baloldal kritikája, hogy a fogyasztási adó a szegények adója, mert a gazdagok egy bizonyos értéken felül képtelenek már fogyasztani. Ez jogos kritika a mostani, jövedelemadózási modellben, de kezelhető, ha olyan monetáris szabályzó eszközöket alkalmazunk, melyek a tőke felhalmozását lehetetlenné teszik. A fogyasztási adó alapú finanszírozás is lehet progresszív vagy áruspecifikus, ami az igazságosságot garantálná. Az FNA fogyasztási alapú modellje tulajdonképpen nem plusz költség az államháztartásban, hanem csak progresszív adóvisszatérítés. Ez egy bürokráciamentes, átlátható és igazságos adórendszer része.

 

folytatás:

 
Copyright © 2017 Alapjovedelem. All Rights Reserved.
Joomla! is Free Software released under the GNU/GPL License.
 

Kérek értesítést a petícióról

Hány lába van 5 embernek?
Név:
Email:

Lev-lista

Google Groups
Felíratkozás
Email:
Visit this group

Ads on: Special HTML

Adomány

Köszönjük az adományt!

Amount: 

Hirdetés

Joomla!
Joomla! The most popular and widely used Open Source CMS Project in the world.